Téliesítés

A nyár végével egyre kevesebbet lehet fürdeni, de egy szép medence puszta látványa is még sokáig esztétikai élményt jelenthet tulajdonosának. Ezen átmeneti időszak alatt sem szabad azonban megfeledkezni a medence vízének tisztításáról, és vegyszerezéséről.

A téliesítés pontos időpontját természetese mindig a tulajdonos határozza meg egyéni igénye szerint, mégis javasolt, hogy ez legkorábban a napi átlaghőmérséklet 15 °C alá süllyedésekor, de legkésőbb a fagy beállta előtt legyen.

A legfontosabb szabály, hogy minden kerti medencében burkolattól függetlenül vizet kell tartani a téli időszakban is.

Bármilyen furcsán is hangzik, a víz védi meg a medencét a fagy romboló hatásától, hiszen a medence vizének a legnagyobb hidegben is csak a felső 20-25 cm-e fagy meg, a többi víz alatt van. Így a medence nagy része védve van a különböző tél alatt előfordulható fagy által okozott károktól, mechanikai sérülésektől, az UV sugárzás káros hatásaitól. Ugyanakkor a medence élettartamát is növeljük azzal, hogy egész évben azonos fizikai körülményeket biztosítunk a víz -, és az azzal ellentétes földnyomást tekintetében.

Csempeburkolatú medencék esetében meg kell akadályozni, hogy a csapadékból, párából származó nedvesség beszivárogjon a fúgák közé, és ott a megfagyott víz romboló hatást fejtsen ki. A tél folyamán bekövetkezett csempe lehullások mind ennek a következményei.

Műanyag medencék esetén a víz nyomása akadályozza meg a medence test oldalfalainak, ill. aljának a hőtágulásból származó hullámosodását, ami szélsőséges esetekben maradandó alakváltozást is jelenthet tavaszra.

Fóliaburkolatú medencék esetén fontos szempont az is, hogy a fóliaburkolatot állandó feszültség alatt kell tartani. Amennyiben a vizet leengedjük, a fólia természetes zsugorodása miatt a burkolat egyre kisebb lesz. Sok „idősebb” medencénél tapasztalhatjuk, hogy a burkolat már nem ér be a sarkokba, és ez a távolság akár 15 cm is lehet. Ennek oka, hogy a medencét hosszú ideig víz nélkül tartották.

A medence vízzel való teleltetése általában garanciális követelmény is.
A burkolaton kívül a medencetestet is meg kell óvnunk a fagy károsító hatásától. Ennek érdekében a vízbe a medence hossz, és kereszt tengelyében fagynyomás csökkentő testeket helyezünk el, melyek rugalmas szerkezetükkel felveszik a víz megfagyásakor keletkező nyomóerőt, s így megvédik a medence szerkezetét a repedésektől.

Nagyobb méretű, bonyolultabb geometriájú medencéknél mindig egyedileg kell megállapítani a számukat, és elhelyezésüket.

A medence testen és a burkolatán kívül meg kell védenünk a fagytól a vízgépészeti szerelvényeket is. Általános szabály, hogy le kell engedni a vizet minden olyan szerelvényből, csőből, ami a fagyhatár fölött van.
A medencében található szerelvényeket leszereljük, ill. ledugózzuk, és a csőrendszert víztelenítjük. Célszerű a szabadban lévő gépészeti aknákból a szivattyúkat kiszerelni, ezzel sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat a tavaszi újraindításkor.

Sajnos sok medence tervezésénél nem gondolnak a téliesítésre és a szerelvényeket, csöveket úgy helyezik el, hogy azok víztelenítése lehetetlen, vagy csak úgy lehetséges, ha ősszel is és tavasszal is teljesen leengedik a vizet, pedig ez megspórolható lenne. Fenti műveletek elvégzésével elsősorban megakadályoztuk azt, hogy a téli időjárás károkat okozzon a medencénkben. Itt akár be is fejezhetnénk a munkát, de aki már látott tavasszal medencét tele algás büdös vízzel, rovarokkal és szeméttel, bizony elgondolkodik azon, hogy a víz tisztaságát is meg kellene őrizni.

Ezt a problémát meg tudjuk oldani, ha a tél előtt még tiszta medencevízbe téliesítő folyadékot teszünk, és a medencét letakarjuk. A vízbe egyéb, a medence üzemeltetéséhez használt vegyszert nem kell tenni. Magyarországon többfajta téliesítő folyadék kapható. Ezek a tévhittel ellentétben nem fagyállók, hanem erős algagátlók. Feladatuk az, hogy téli időszakban az algaképződését megakadályozzák. A szakboltokban kapható termékek mind környezetbarát vegyszerek, és tavasszal könnyen lebomlanak a tisztítórendszer beindításával.

A medence letakarásával megakadályozhatjuk, hogy a vízbe falevelek és különböző szennyeződések kerüljenek. Így nem fordulhat elő, hogy a nyáron kertünk büszkeségét jelentő szép medence rút kiskacsává váljon. A koszos poshadt víz látványa tönkreteszi az egyébként télen is oly szép kertünk összhatását.

Sokan használnak a medence letakarására mezőgazdasági fóliát, a mit a medence oldalán kövekkel terhelnek le. Ez a megoldás egyszerűbb esetekben elfogadható lenne, de sok medence burkolata károsodott már attól, hogy a szél belekapott a takaróba, és a kövek berepültek a medencébe. Ezt a hibát kiküszöbölhetjük, ha a fóliát vízzsákokkal terheljük le. Amennyiben a fólia egy darabból van, megakadályozza a medence vizének szennyeződését, így tiszta vizet találunk a medence tavaszi nyitásakor. Ezzel a módszerrel megspóroljuk a medence fáradságos tavaszi takarítását, és – amennyiben más nem indokolja – a vizet sem kell lecserélni, ugyanis a tisztítórendszer beindítása után pár nappal a víz ismét kristály tiszta lesz anélkül, hogy hozzányúltunk volna.

A mezőgazdasági fólia tehát a célnak megfelel, de sokkal esztétikusabb megoldás – hiszen a fekete fólia látványa télen nagyon lehangoló -, ha a medencét a formájára legyártott téli takaróval takarjuk le.

Ennek több fajta megoldása létezik:

A takaró fólia úszik a vízen, és túlnyúlik a medence perem burkolat mögé. Ekkor nemcsak a medencét de a peremburkolatot is védi. A takaró anyaga általában un. kent PVC anyagból készül. Ez igen esztétikus, több színben kapható, viszonylag könnyű a súlya, egyszerű a tisztítása és az élettartama is igen hosszú.
A fólia rögzítése történhet vízzsákos leterheléssel. Ezek általában szálerősítés nélküli vékony PVC fóliából készülnek. Kialakításuk olyan, hogy feltöltéskor mindig marad annyi levegő a tömlőben, hogy a megfagyott víz ne szakítsa el. Ügyelni kell arra, hogy a terhelő vízzsák un duplatömlős kivitelben készüljön. Ez azért előnyös mert, ha az egyik véletlenül kiszakad a másik még biztonsággal rögzíti a takarót. Létezik olyan megoldás is, amikor a takaróba beépítik a vízzsákot ez látszólag praktikus ötlet, de felrakáskor nehezen kezelhető, és sérülés esetén az egész takarót kell a javítóműhelybe szállítani, ugyanis ezek a vékony fóliák a helyszínen nem javíthatóak.

A földől kiálló medencék esetén lehet alkalmazni a hevederrel való lerögzítést is. A fenti takarók egyetlen hátránya, hogy a vízen úszó takaró mindig kicsit gyűrött, és az utólag beleesett csapadékvíz látványa nem esztétikus.

A fentiek szerint téliesített medencéhez tavaszig hozzá sem kell nyúlni. Tavasszal tiszta vizet találunk a takaró levétele után, így megspórolhatjuk az igen fáradságos és hosszadalmas tavaszi nagytakarítást, és a víztisztító bekapcsolása után pár nappal ragyogó tiszta vizet kapunk vízcsere nélkül is.

Végezetül egy jó tanács a téliesítési munkát olyan szakemberre bízza, aki azt garanciával végzi el, hiszen a tél képes igen nagy károkat okozni.